1. Van kihez fordulnunk
Bár nem egy Soproni reklám az életünk, mégis elsődleges szempont, hogy tudunk kit hívni, ha baj van; tudunk kivel ünnepelni, hogyha öröm ér bennünket; sokan tudják, mitől lesz jobb kedvünk és hogyan kell kezelni bennünket, ha szomorúak vagyunk.
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy szeret a családunk, és mi is képesek vagyunk szeretni; vannak igazi, mély baráti kapcsolataink, és ezek az elsődleges kötődési pontok az életünkben. Akinél mindezek hiányoznak, azt a család vagy a közvetlen környezete egy percig sem tudja maradásra bírni.
2. Nem egyszerű mindent a nulláról kezdeni
Ez lehet lustaság vagy a bátorság hiánya, mindenesetre az, hogy itthon vannak kapcsolataink, szakmánk, munkánk, helyismeretünk és legalább nagyjából kiszámítható menete az életünknek, az legalábbis biztonságot ad. A hétköznapok menetének ismerete olyan érték, amellyel többnyire akkor szembesülünk, hogyha nem rendelkezünk vele.
3. A jól-lét relatív
Látjuk, hogy nyugathoz viszonyítva nem élünk jól, de látjuk azt is, hogy milyen méreteket ölt a nélkülözés Magyarországon. Ehhez képest az, hogy szeretnek bennünket, van mit ennünk, van vállalható megjelenésünk és kapcsolatrendszerünk, komoly erőforrás számunkra.
Mindez arra is késztet bennünket, hogy a kevésbé szerencsés körülmények között élők problémáit is komolyan vegyük és láthatóvá, hallhatóvá tegyük, vagy a magunk eszközeivel megpróbáljuk áthidalni a társadalmi csoportok közti szakadékokat. Mindez szerintünk egyházaink, gyülekezeteink legfontosabb társadalmi szerepvállalása lehet.
4. Az elégedettség megtanulása
Ha az emberek „életéhségüket” csupán materiális javakkal tudják és akarják csillapítani, akkor hiába akarnak jóllakni, mert aki egyre többre vágyik, az egyre éhesebb lesz. Az „elég etikájának” a gazdaság területén is érvényesülnie kell. Ha valaki azt tudja mondani: elég, csak akkor juthat másnak is. Elsajátítani az elég etikáját és aszerint élni nem könnyű feladat, mert lemondással jár (erről részletesebben ebben a cikkben olvashatsz). Erre törekszünk, és erre buzdítunk másokat is: mindenkit, aki – szülőként, tanárként, egyházi és világi vezetőként – felelős másokért.
5. Ezt a nyelvet beszéljük
Még ha nyelvismeretünk elegendő is ahhoz, hogy új életet kezdjünk egy másik országban, az emberek mindennapi valóságát, kihívásait és örömeit itthon értjük igazán, magyarul nem csak a nyelv szintjén értünk, érzünk és beszélünk.
6. Kihívás elfogadva
Nap mint nap kihívást jelent, hogy ki tudunk-e hozni valami jobbat az itteni helyzetből. Nagyon sok kibeszéletlen feszültség és probléma, de ugyanennyi rejtett lehetőség, tehetség és érték van körülöttünk, ami még felfedezésre vár. Ez erőt adhat nekünk, és másoknak is – ezekből merítünk, és ezeket tovább szeretnénk adni.
7. Csakazértis – csakazértse
Úgy gondoljuk, hogy ez az ország jó és élhető hely vagy legalábbis azzá lehetne tenni.
Csakazértse megyünk el, mert nem mi rontottuk el, és a magunk eszközeivel csakazértis megpróbáljuk kihozni belőle a legjobbat.
Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy bárkit is elítélnénk, aki mégis úgy dönt, hogy máshol kezd új életet.
