A Gát utca a ferencvárosi rehabilitációs terület közepén található. Ez a városrész olyan, mintha néhány év alatt teljesen kicserélték volna: a romos, omladozó épületeket kívül-belül felújították, rájuk sem lehet ismerni a korábbi állapotukhoz képest.

Igaz ez a 3-as számú házra is, ahol József Attila 1905. április 11-én meglátta a napvilágot. Maga a lakás valahol az első emeleten lehetett, de helyrajzi szám híján ezt ma már nem lehet biztosan megmondani.

Az eredetinek gondolt helyszínen nyílt meg 1964-ben az első neki szentelt emlékszoba, akkor Kassák Lajos szavalt verset. Ez volt egyben az első hivatalos költészet napi koszorúzás is, mivel ekkor határozta el a Magyar Írószövetség, hogy onnantól József Attila születésnapján kerül rá sor.

A kiállítást többször is átalakították, jelenlegi állapotában éppen ma két éve nyílt meg, az emeletről a földszintre költöztetve.

A gyűjtemény megfelel a XXI. század elvárásainak, interaktív módon, a legmodernebb digitális technikát felhasználva mutatja be a költő életének állomásait.

Ő maga egyébként csak három hónapos koráig lakott itt, ezután néhány házzal arrébb, a Gát utca 8-ba költöztek szüleivel. Később még jó néhány helyen megfordultak, mindig attól függően, hol találtak olcsóbb albérletet.

A kerületből viszont nemigen mozdultak ki, főleg miután a családfő elhagyta őket, és Pőcze Borbála egyedül maradt három gyerekével. A tömegközlekedés akkoriban nagyon kezdetleges volt, ezért érthető, hogy nem szívesen vállalt volna be egy hosszabb utat velük – még a város másik végébe sem.

Igazi kiváltság itt élni

"Először nagyon szokatlan volt a lehetőség, hogy ebbe a házba költözhetünk, hiszen József Attilát azért becsülni és tisztelni kell a végtelenségig" – meséli a 80 éves Aranka néni, miközben a körfolyosóról figyeli, ahogy az udvaron nyüzsögnek a megemlékezésre érkező iskolások.

Még csak nyolc hónapja él itt, az elsők között érkezett a kerület egy távolabbi pontjáról. Ekkor kezdték el feltölteni a szociális bérlakásokat, de az elején még üres volt szinte az összes.