A károk felmérésekor kiderült, hogy rövid időn belül egyik hidat sem lehet helyreállítani, ezért bár átmeneti, de gyors és hatékony megoldás született.

Manci híd

A ‘45 áprilisára a Vörös Hadsereg három ideiglenes fahidat épített a Ferenc József/Szabadság, Erzsébet híd, illetve a Margit híd megmaradt roncsain.

A Margit híd pótlására épült ideiglenes cölöphíd a pesti Radnóti Miklós (akkor Sziget) utcától ívelt át a budai Árpád fejedelem útjáig és érintette a Margitszigetet is.

Nagyjából egy évig látta el feladatát, ‘46 januárjában azonban elsodorta a Duna jégárja. Májusban épült meg helyén egy félállandó pontonhíd, melyet „nagy testvérére” után Mancinak becéztek a pestiek.

Böske híd

A roncsokra épült hidak jó átmeneti megoldást jelentettek, azonban meg kellett oldani a tehermentesítésüket, hogy el lehessen kezdeni a budapesti Duna-hidak igazi újjáépítését. A tehermentesítés céljából két pontonhíd épült a Petőfi, illetve az Erzsébet hidak pótlására.

Kis képzavart okoz, hogy hivatalosan az utóbbit nevezték Petőfi hídnak, mivel az a Petőfi térnél ívelt át a Dunán az Erzsébet híd vonalán. Azonban ez is becenevet kapott a Manci hídhoz hasonlóan, és Böske hídként terjedt el a köznyelvben.

A többi pontonhídhoz hasonlóan a Böskét is a romházak és roncsok vasszerkezetével erősítették meg. Parthoz kapcsolódó 30 méteres hídszakasza a vízállásnak megfelelően mozgott.

Naponta nagyjából 200 ezren keltek át rajta, két nyomtávú kocsiútján pedig kisebb járműveket is átengedtek.

A Böske volt ebben az időben Budapest legforgalmasabb ideiglenes hídja. Feladatát a Lánchíd újbóli megnyitásáig, ‘49. novemberéig látta el.

Kossuth híd

Szükséges volt egy olyan híd építése is, amely a károk helyreállításának ideje alatt, 10-15 évig is ellátja feladatát. A parlament ezért egy tartósabb híd építéséről határozott, amely a Batthyány és Kossuth tér között ívelt át a Dunán.