Délelőtt 10, Kolosy tér. A BAO BOX nevű létesítmény után kutatok, de a fotós kolléga már jelzi, hogy egy nagy fehér táblával érjem be, az lesz az, ott járunk a gőzgombócok végére. Lassan megértem, hogy a Móricz Zsigmond körtér mellett ez a második üzlet, és itt bizony még tesztüzem előtti állapot van, ezért garázdálkodhatunk mi a pult mögött egy kicsit.

A gőzgombóccal elég régi a kapcsolatom. Egykori lakótársam mániája volt a sorozatgyártás. Vett hozzá többek között spéci bambuszpárolót is, és egész nap a tésztabugyrokat töltögette minden jóval, majd a rosszullétig evés következett, a maradék pedig több adagban került a fagyasztóba. Innen sejtem, hogy nem kényes jószág ez, könnyedén lehet előre dolgozni vele.
A tulajdonosok igazolják sejtésemet, náluk is előre készülnek a saját üzemben a gombóckák, és az üzletben már csak a gőzölés marad. Most csak a mi kedvünkért gyúrtak és nyújtottak, jól ki is nevettük őket. Aztán hirtelen rám is kötény került és már nem is volt akkora a szám. Nem értem és nem érzem én ezt a technikát. Maximum csak ránézésre tűnik egyszerűnek, de ahhoz, hogy szabályos batyukat kapjunk elég sok gyakorlás szükségeltetik. Én kettő után adtam fel és reménykedtem benne, hogy nem csak abból eszünk majd, amit mi gyártottunk.

Közben, hogy eltereljem a figyelmet a nem létező kézügyességemről, elkezdtem beszélgetni Német Judit tulajdonossal arról, hogy miért pont a gőzgombóckákkal készülnek meghódítani a magyar piacot. Judit egy komplett love story-t tud a történet mögé kanyarítani. Férjével, Huanggal még Angliában ismerkedtek meg és öt évre Kínát választották otthonuknak.
A kínaiak sajnos nem egy szendvicsfaló nemzet, így Juditnak valamivel helyettesítenie kellett a megszokott és megszeretett hideg élelmet. Ez lett a bao. Változatosan töltögethető és nálunk még csak kevesen ismerik, így a hazakötözés után jó ötletnek tűnt, hogy a magyar street food palettát ezzel színesítsék.

A bao elterjesztése mellett, az ázsiai kultúra megszerettetését is missziójának tekinti a pár. Olyannyira, hogy a lelkes gasztrocsapatunknak a gombócgyártás után még kínai írásjegyeket is próbáltak tanítani. Azt, hogy ennek elsajátítására nekem mennyi esélyem volt, hagyjuk is, de élvezettel figyeltem a mestert, és nem győztem inhalálni a spéci tintát. Ha komolyabban vennétek mint én, és beleásnátok magatokat ennek a különleges írásnak a rejtelmeibe, az étteremben ezzel kapcsolatban is útba tudnak igazítani titeket.

De térjünk vissza a baóra. Saját recept, magyar és kínai alapanyagokkal ötvözve, pirított verzió, szószok, zöldségek, saláták és vaníliás vagy csokis desszertváltozatok. A jövőbeli tervekben pedig gluténmentes és teljes kiőrlésű gombócok is szerepelnek.

A koncepció hibátlannak tűnik és árakkal együtt végképp meggyőző. Egy bao ára 200 forintnál indul.
Jó étkű nőként mondjuk hármat le lehet erőltetni belőle. Mellé egy szósz (159 Ft) és esetleg egy pohár zöldséges mártogatni való(249 Ft). Ha ezt betermelitek ebédre, még vacsorázni is óvatosan fogtok.
A körbefotózás utáni kóstolás aztán feltette az i-re a pontot. A tészta puha, levegős, mégis gyorsan telít.
Én a fafülgombás verziónál éreztem azt, hogy szerelem van. Édes chili- vagy szójaszósszal, zellerszállal egyszerűen hibátlan.
Egzotikus, mégis ismerős íz. Házi készítésű citromos jázminteával (399 Ft) kísértem, ami szintén megér jó pár misét.