A már több éve tartó gasztroforradalom kicsiny hazánkban szép lassan kiszorítja a fővárosból a szocreál cigánypecsenye-cordon bleu vonalat, míg a street food reformja a maradék hekknek, lángosnak és kis barátaiknak vesz egy "csak oda" jegyet a Balatonra. Ez a tagadhatatlan folyamat egyáltalán nem rossz, a fanyalgóknak meg még mindig ott van az üresen pangó Makk Hetes, a Frici papa étkezdéje, vagy annak, aki sokat szeretne fizetni az infarktusáért, a Szeged Vendéglő.
Van egy dolog azonban, ami nem hogy veszítene a népszerűségéből, de mindennél jobban kapaszkodik fel a csúcsra. Hölgyeim és uraim: a pizza örök.
A pizzériák azonban korántsem, úgyhogy körbenéztünk Budapesten, 2015 novemberében éppen melyik pizzériákat találjuk szóra érdemesnek. Mivel milliónyiféle pizza és ízlés létezik, összeszedtük a kategória 5 legjobbját, hogy ne legyen túl nagy vitatkozás a végeredményen. De hangsúlyozzuk, hogy a lista a mi véleményünket tükrözi, és nem egy abszolút értékrendet.
Bocanova – a lakossági minőség
A Bocanova igazi veterán. Már akkor sztár volt, amikor a Király utcában még csak fogászatok voltak. Már akkor terjedt szájról szájra a híre, amikor a MyVipen is csak a Pizza Hut volt jelen. Zugló gerincén, egy félelmetesen gusztustalan építészeti csoda, az Atlantis kaszinó mögött, panelházak árnyékában bújik meg az étterem, amely nevének hallatán Gianni is elismerően bólogat.
A pizzatészták istennője, a feltétek császárával kel itt egybe. Ennek a násznak a gyermeke maga a csoda. A tésztát egyszerűen nem tudjuk hova tenni, az a vékony tészta, amit megérdemlünk, de valahogy mégis más, nem ázik a vékony pontoknál, nem kemény mint az élet, és ha a kézi fogyasztást alkalmazzuk, akkor sem engedi el az egész mindenséget magáról, hogy aztán végül mégiscsak késsel,villával együk (mert ugye nem erről volt szó). Ha valakinek nincs kedve elzarándokolni Mordorba, a belvárosi kerületekbe ki is szállítanak.
Riso – Pizza kilátással
A klasszikus régi vágású olasz gasztronómia csillaga, amit nemrég fedeztünk fel csak magunknak, pedig a Riso sem mai gyerek. Az ősvendéglátós ex-birkózó Laci vezénylésével irányított konyha a rizottó mennyországon túl a város egyik legklafább pizzamanufaktúráját is működteti.
A konyha nem aprózza el a minőséget, ha kell évekig keresik a megfelelő paradicsomot a tökéletes szószhoz (már megtalálták). Kiszállítás nincs, de ez az az étterem, ahová érdemes célirányosan elballagni, hiszen közvetlenül a Vár alatt, a bécsi kapunál leledzik, a Lovas út 41. szám alatt. Nyáron a teraszon olyan lehet enni, mintha Róma felett ejtőznénk, hidegebb hónapokban pedig bent lehet flesselni a fogkrémkék–oxigéndús vérpiros színű dizájnra.
Pizza Me – A szelet pizzák keresztapja
A szeletbárok Donja, a hely, ami a kétszáz forintos pizzákat térdre kényszerítette, és hangosan az égbe kiáltott, hogy: Minőség! Az eredetileg a Király utcán nyitott Pizza di Mamma Sofia-ból továbbfejlődött frachise mára a bulinegyed egyértelmű kedvence. Az állandó olasz vékonytésztás klasszikok mellett a legbrutálisabb dolog mindig a szezonális ajánlat, ami hónapról hónapra olyan megoldásokat szül, mint például a spárgakrémes-mascarpónés, vagy a jelenleg is futó articsókás-pancettás-kapris csoda. Bár nem kétszáz egy szelet, de a világ egyöntetűen tudomásul vette, hogy megéri az árát.
Don Pepe – A rendelős pizzák mestere
Igen-igen, tudom, ez már annyira klisé, hogy csakis rossz lehet. De nem így van, kérem. Annak ellenére, hogy a Don Pepének van egy súlyos hibája: a vékonytésztájuk valahogy nem az igazi. Mi azért mégis a legjobbak közé soroljuk. Méghozzá azért, mert az általunk tesztelt Pepék mindegyike max. 20 percen belül kopogtatott az ajtón, friss, forró pizzával - és ez igenis teljesítmény. Kopogtat a Pizza King is néha ennyi időn belül, de összehasonlíthatatlan a pizzájuk, akkor is, ha az az urban legend terjeng, hogy van egy-két jó Pizza King a városban.
Pepéék rendelési felülete is parádés: minden kész termékre tehetünk plusz javakat, anélkül, hogy bármilyen kívánság pizza gombra kattintottunk volna. Ráadásul mindig hoznak ajándékot. Igen! Kicsi szívünk összeszorul, amikor a doboz tetején egy Maoam vagy egy csipsz lapul, még akkor is, ha pontosan tudjuk, ez mekkora marketingfogás. A pizzáikból a normál tésztájúakat emelnénk ki, mert igenis ezekkel is kell foglalkozni, olaszok ide vagy oda. Az amerikai pizzakultúra is hódít, ha tetszik, ha nem, és a normál tészták közül nálunk a Pepe tarolt.
Trattoria Pomo d’oro – a gourmet pizza
Nyilván. Gianni Annoni szíves ajánlásával, akinek az apja olasz volt, és lehet hogy ő hagyta rá a legjobb pizza receptjét. Ezért a pizzáért már bizony asztalt is kell foglalnunk, de az élmény garantált. Elegáns, de mégis pimaszul „trattóriás” veszett olasz falusi hangulat süt az enteriőrről. Ez az a hely, amit egy komoly pizza és egy komoly pizzafogyasztó megérdemel. A Pomo d’oro nem viccel.
Il treno – Multi de okosan
rénóék a kiszállító biznisz kimaxolása után úgy döntöttek, nyitnak pár ezer üzletet is a városban, ha már van rá keret. A szottyos hajléktalanszálló feelingű szeletbárokkal ellentétben azonban ők stílusos, hangulatos pizzériákat húztak fel, sőt, meg merték kockáztatni azt is, hogy Buono néven is felkerüljenek a gasztrotérképre. A kiszállított és az éttermi pizzájuk is magas minőséget produkál, és szószokban verhetetlenek. Időről időre kidobnak valami speckó pizzaszószt, és nem félnek használni a csípőset sem. A zsírúj Buono éttermük az Alléban pedig nemrég a Tabasco séfjét látta vendégül, és a szakácsok elleshettek pár trükköt tőle, hogy miként lehet a pizzába oktrojálni a legendás paprikaszószt.
