A földbe süllyesztett kemence – amelynek alján égett a tűz – forró belső falára derékig behajolva tapasztotta a kézzel dagasztott tésztát. A lepénykenyéren kívül nyársra húzott malacot is sütöttek, ezt is a mi tiszteletünkre. Ugyanis a pékség melletti porta gazdája meghívott egy kis falatozásra. Amíg sült a malac, a lepénykenyér meg a hacsapuri (a lepénykenyér tésztáját dúsan megrakják túróval, s úgy sütik meg, mint nálunk a pizzát), a ház asszonyai, lányai a konyhában sürögtek, salátát készítettek, gyümölccsel hordták teli az asztalt – ez pedig a Munka beszámolója a nagy Szovjetunió egzotikus kaukázusi országrészéből 1984-ből.
A grúz konyha több ezer éves múltra tekint össze, és rengeteg nép, kultúra hagyománya formálta, mivel az ország története kissé viharosra sikeredett a nagyhatalmak harcai és hódítási törekvései miatt. Az ételek, azok elkészítési módja, alapanyagai régiónként változnak a tagolt domborzatnak és az éghajlatnak köszönhetően. Az étkezés nagyon fontos szerepet tölt be a hagyományos grúz kultúrában, jó példa erre az ünnepi lakoma, a szupra, aminek saját ceremóniamestere is van, ő a tamada.
A fűszerekről sem szabad megfeledkezni, többek között petrezselyemlevéllel, tárkonnyal, korianderrel, mentával, bazsalikommal, görögszénával és csomborral is találkozni ételeikben, és a grúzok curryporának nevezik a hmeli-szuneli (khmeli-suneli) fűszerkeveréket, amelyben a legfontosabb fűszernövények mind megtalálhatóak.
És talán, amit mindenki tud Grúziáról, hogy az egyik legősibb bortermelő vidék, és az ősi grúz borkészítési eljárás, vagyis hogy a a szőlő kipréselt levét méhviasszal lezárt agyagedényekben, úgynevezett kvevrikben a földbe ásták, a kulturális világörökség része lett 2013-ban. (Csak halkan jegyezzük meg, hogy Grúziának van egy másik jellegzetes alkoholos itala is, a csacsa, amelynek neve a borszőlő kipréselése után visszamaradó szilárd anyag grúz nevéből származik, és még egy érdekesség: Batumi városának vezetése 2012-ben építtetett egy szökőkutat, amiből minden nap 19 órai kezdettel pár percig víz helyett csacsa folyik.)
A grúzok szeretnék, ha a kulturális világörökség része lenne a fenti idézetekben említett hacsapuri is, amiről most részletesebben szó lesz. Ünnepnapja mindenesetre már így is van, a Grúz Gasztronómiai Szövetség február 27-ét ugyanis hacsapuri napnak nevezte ki. A Tbiliszi Állami Egyetem közgazdasági karán pedig a Big Mac-index nyomán kidolgozták az ún. hacsapuri-mutatót. Ez az inflációs index azt veszi alapul, hogy mennyibe kerül egy kenyérlepény, egészen pontosan az egyik legnépszerűbb változat, az imeruli elkészítése, vagyis hogy milyen árban vannak az alapvető hozzávalók (liszt, tojás, sajt, élesztő, tej és vaj), illetve a sütéshez használt energia árát is figyelembe veszik.
Mind regionálisan, mind időszakosan is vannak különbségek ebben a mutatóban, télen nyilván drágább a sajt, hiszen a tehenek több tejet adnak a tavaszi/nyári időszakban, és ha éppen turistaszezon van, az is felhajtja az árakat, hiszen nagyobb a kereslet.
