Az április 3-ig látogatható kiállítás szokatlan körülmények között, csupán néhány hét felkészüléssel, egy hirtelen jött lehetőségnek köszönhetően jöhetett létre.

McCurry látványos, mégis visszafogott képein konfliktusok sújtotta területek lakói, valamint eltűnőben lévő kultúrák és hagyományok kelnek életre.

A Műcsarnokban megtekinthető félszáz kép hatalmas kópiái valósággal kitöltik a falakat, különös atmoszférát kölcsönözve a tárlatnak otthont nyújtó Kamarateremnek. A kiállítás kurátora, Bán András szavaival élve az újságok lapjaihoz hasonlatos „betördelt” falakat láthatnak majd a látogatók. A válogatás alapját egy magángyűjtemény képezte, és időrendi sorrend helyett földrajzi felosztást láthatunk: külön falakon szerepelnek a többek között Afganisztánban, Tibetben, Indiában és Pakisztánban készült fényképek.

A kiálltáson megtekinthető McCurry leghíresebb képe, az Afgán lány is, amelynek világhírnevét köszönheti.

Mint ismeretes, McCurry egy menekülttáborban készítette el egy bizonyos Sarbat Gula portréját, aki 1984-ben egy szovjet támadás során elvesztette a szüleit. A megdöbbentő erejű kép azóta az elnyomottak és a menekültek jelképévé vált. McCurry éveken át kutatott a lány után, de csak 17 évvel később talált rá és fényképezte le újra.

Az ünnepélyes megnyitón tartott beszédében Nógrádi György felhívta a figyelmet az eredeti és az új portré közötti hihetetlen különbségre: a 2002-es felvételen a mindössze 29 éves Gula megöregedett és megtört, csak az élénk tekintet maradt változatlan. Ezekből a képekből többet lehet megtudni, mint a tudósításokból – méltatta a művészt Nógrádi, majd a XX. század egyik legnagyobb fotóművészének nevezte McCurryt. Természetesen maga a művész is megjelent, és egy magyar család is tiszteletét tette, akikkel még az 1980-as évek végén készített egy sorozatot budapesti tartózkodása során.

Csütörtökön McCurry egy pódiumbeszélgetésre is visszatér a Műcsarnokba, ahol Schild Tamás fotóművésszel beszélget. A rendezvényre minden jegy elkelt.