Teljesen időszerű volt tehát egy nagy átfogó kiállítás a munkásságáról, ami most végre meg is valósult a Ludwig Múzeumban Kísértetek és kísérletek címmel. A kiállításhoz kapcsolódó monográfiát egyébként az egyik legfontosabb német művészeti kiadó, a Hatje Cantz jelentette meg, és negyven országban kapható. Bár régi kép kevesebb van, összesen 25 év munkáját öleli fel a tárlat, amit mindenkinek érdemes megnézni, akit csak minimálisan is érdekel, mit jelent alkotni ma Magyarországon. De a kiállítás annak is érdekes, akit nem érdekel különösebben a képzőművészet, mert Szűcs Attila képei egyszerűen csodás lenyomatát adják a kollektív kulturális emlékezetnek. Annak, hogy hogyan is rakjuk mi magunknak össze itt az emlékeinket, és saját történeteinket. Mindezt sok humorral, mesélősen, elgondolkodtató módon.
Nem vagyok nagy követője a kortárs festészetnek, és képzőművészeti képzettségem is elég hiányos, arra viszont a mai napig emlékszem, mikor láttam először Szűcs Attila-képet. Nem is galériában volt, hanem egy magánlakáson vagy tíz éve, ahol valami házibuli volt, és egyszer csak megláttam a falon egy képet: egy kislány állt egy pocsolyában piros gumicsizmában. És akkor hirtelen megérteni véltem, miért fizetnek emberek akár vagyonokat is egy képért.
Szűcs Attilának és mai napig ezt a világát szeretem a legjobban, és a látogató is rögtön ezzel szembesül, amikor belép a Ludwig kiállítóterébe, és meglátja a Vízfal című képet. Akit érdekel a festő világa és munkájának folyamata, annak érdemes részt venni az ingyenes kurátori tárlatvezetésen, aminek nagy hátránya, hogy az ember ötven másik látogatóval együtt kénytelen tolongani és végignézni a képeket, előnye viszont, hogy számos olyan rejtett dolgot felfedez, amit önmagától talán nem tett volna meg.
Hornyik Sándor kurátor szerint a kiállítás címe (Kísértetek és kísérletek) erősen utal a festőre: Szűcs Attila egy kísérletező festő, folyamatosan keresi az újat, miközben képeit összeköti erős stílusa. Képein valóban rengeteg a kísérlet és újítás, miközben visszatérnek a múlt kísértetei is: Hitler, Kádár, Csontváry, Nikola Tesla, Kennedy. Mind megférnek egy szobában itt a Ludwig múzeumban, miközben nemcsak az ábrázolás fogja meg az embert, hanem a múlt értelmezésének a kísérlete is.
A kiállítást négy nagyobb tematikára bontotta a kurátor, a kezdeti képek a vakfolt témakörét boncolgatják. Bár a vakfolt eredetileg a látáshoz kapcsolódó fogalom, Szűcs szerint jól kifejezi az alkotás folyamatát is. A festő tapasztalata szerint ugyanis festés közben az eredeti inspiráció iránya sokszor teljesen megváltozik, teret adva valami rejtett, mélyebb jelenségnek, ami hirtelen előtör. Ezeket a képeket összeköti a lefestett vakfolt: piros folt a képeken, sokszor egy kiégett fényképet idézve. Szűcs eleve sokszor fest fényképekből kiindulva.
A második témakör a metafizikus nyomozás tere. A nyomozás és a nyom felfedezése is visszatérő momentuma Szűcs Attila festészetének, Columbo például rengeteg képen szerepel, hosszú kabátban, többnyire háttal. Hol üres dobozok között, hol egy hatalmas izzó gömb előtt merengve, - visszatérve a vakfoltokhoz. Ennek a tematikának a részeként lép be Kádár is, amint beszédet mond, vagy éppen Hitler ahogy kutyájával kedveskedik, - bár a kutya épp nincs jelen. Csodálatos kép a balatoni Kádár-üdülő nappalija is, amin csak hosszan keresés után tűnik fel a háttérben megbújó élet. Megjelenik Csontváry alakja is egy fehér ló mögött, az én kedvencem pedig a Lidice című alkotás, ami egy régi képeslap újrakonstruálása.
Harmadik tematika a planking, ami egyben egy társadalmi jelenségre is reflektál, és a passzív ellenállás szimbolikája is. A plankingelő, azaz mereven lebegő embereket ábrázoló képek egy termet betöltenek. Nekem ezek az arccal lefelé forduló, lebegő merev testek kevésbé tartoznak a kedvenceim közé. A következő, kép a képben tematika azonban ismét nagyon sok gondolkodni valót tartogat, főleg a Disznóölés című kép.
Szűcs képein gondolkodni egyébként mindig lehet és érdemes is, hiszen egy jól mesélő festő: ha az ember elég időt eltölt egy-egy képe előtt, akkor szinte mindegyikből egy egész regény kerekedik ki, de legalábbis egy minisztori. Nem véletlen, hogy a Szűcs Attila képeihez írt szövegek egy egész könyvet megtöltenek. A tavaly ősszel, a Jelenkor kiadónál megjelent Szivárványbaleset című könyvben 64 kortárs író írt szövegeket a festő műveihez. Aki tökélyre akarja vinni a műélvezést, legjobb, ha ezzel megy a kiállításra.
A Kísértetek és kísérletek - Szűcs Attila festészete című kiállítás február 19-ig tekinthető meg a Ludwig Múzeumban.
