Három arany, három ezüst és három bronz érmet nyertek a magyar versenyzők a szakmák Európa-bajnokságán, az EuroSkills Budapest versenyen, a fiatal szakemberek megmérettetésén. Az egyik aranyérmet Nagy Ádám János épületasztalos szerezte meg, és a nemzet legjobbja kitüntetést is ő kapta. Miért választotta pont az asztalos szakmát? Mit tart legszebbnek benne? Hogyan készült a versenyre? Erről beszélgettünk.

- Milyen érzés volt aranyérmet nyerni?

- Fantasztikus! A verseny alatt végig Istenre gondoltam.

- Miért lett asztalos? Kézműves szakmákban dolgozók – cipészek vagy hangszerkészítők - gyakran panaszkodnak, hogy nincsen utánpótlás, a gyakorlati szakmák ma nem olyan népszerűek.

- Látom magam is, hogy kevesen vagyunk a szakmában, előfordul, hogy ha egy alkalmazott egy cégtől kilép, nehezen találnak mást a helyére.

De én azért lettem asztalos, mert nekem ez volt a szívembe írva: hogy fával dolgozzam. És nem érdekelt, hogy esetleg más szakmával több pénzt kereshetnék.

Ha nem érzem jól magam valamiben, nem fontos, mennyit lehet vele keresni. Szeretem a mesterségemet.

- A családban volt erre minta?

- Nálunk nincs más asztalos rajtam kívül. Én azonban már gyermekkoromban nagyon sokat barkácsoltam, szerszámokkal dolgoztam, ajándékba mindig szerszámokat kértem. Mivel a szüleim egyetemet végeztek, és szerették volna, ha továbbtanulok, volt azért némi küzdelem azért, hogy asztalos lehessek.

- Mi a legszebb a szakmában?

- Maga a faanyag, ha valódi fával dolgozhat az ember és nem előregyártott lapokkal. Az első, ami megfogja az embert, a fa rajzolata – szeretem nézegetni. A fának illata van.

A fa annyira egyedi, nincs két egyforma darab.

Mindegyik másképpen nő, kicsit más a külsejük, én ezt nagyon szeretem. Az egész fílinget. Azt, hogy valami kézzel foghatót csinálok, azt, amikor elkészül egy bútor, amit lapokból és fadarabokból rakunk össze.