Történt ugyanis, hogy másfél évszázaddal ezelőtt, 1871-ben magyar állami tulajdonba került az Esterházy-gyűjtemény, amely az eladás pillanatában – a festményektől eltekintve – 3535 rajzot és 51 301 metszetet számlált. Azóta eltelt százötven év, a múzeumi szakemberek és a lelkes adományozók jócskán kibővítették az eleve tetemes kollekciót, így a Szépművészeti és a Nemzeti Galéria gyűjteménye ma több tízezer rajzot és százezres nagyságrendű, sokszorosított grafikai anyagot számlál. 

A tárlaton a gyűjtemény legérzékenyebb rajzait, legismertebb grafikáit állították ki. A közönség újra találkozhat a híres művészek, azaz Dürer, Leonardo, Raffaello, Rembrandt, Rubens, Goya, Barabás Miklós, Delacroix, Munkácsy Mihály, Van Gogh, Cézanne, Picasso, Schiele, Rippl-Rónai, Vajda Lajos vagy Miró egy-egy kivételes alkotásával, továbbá megismerkedhet néhány új szerzeménnyel, kevésbé ismert művel is (például a grafikusnak sem utolsó francia irodalmi óriás, Victor Hugo alkotásával).

A Grafikai Gyűjtemény matuzsálemei azok a középkori miniatúrák, amelyek még a papír Európában megtett hódító útja előtti időkből származó, pergamenre készült képek. A színes rajzocskák a kódexeket díszítették, a történelem hosszú és borongós évszázadait azonban csak kevés miniatúra vészelte át. A tárlat legrégebbi képe az 1414 körül készült miniatúra, Jákob álma „T” iniciáléban.

Az 1400-as években a kontinensen is elterjedt a papír, így megszámlálhatatlan rajz maradt fenn a rajztehetséggel megáldott itáliai – firenzei – ötvösöktől. Később a réz- és fametszetek is elterjedtek. A német–olasz területeken népszerű chiaroscuro technikával már gazdagabb tónusátmenetet értek el a művészek, mint az egy színnel nyomtatott metszeteknél.