Az évforduló alkalmából száz napon keresztül (2014. szeptember 23. és december 31. között) minden nap leemeltek a könyvtár polcairól egy-egy budapesti "ínyencséget" (fotót, könyvet, kéziratot, térképet, kisnyomtatványt), s közkinccsé tették. Remélték, hogy rendhagyó megemlékezésük értő és kíváncsi szemekre talál.

Véget ért az év, s véget ért a százéves Budapest Gyűjtemény száznapos fogadalma is, hogy nap mint nap valami érdekes dokumentumot tesznek ki Facebook-oldalukra, bemutatva várostörténeti anyaguk sokszínűségét. Aki reménykedik, hogy a dolog itt nem ér véget, az nem fog csalódni.

Képünk a hajdani Rakpiac déli oldaláról, a Kereskedelmi Társulat székházának (Lloyd-palota) egyik emeleti ablakából készült. 1867. június 8-án Erzsébet királyné is innen figyelte a szemközti királydombon zajló kardvágási ceremóniát. Az uralkodó nevét ekkortól magyarul viselő tér a Lánchíd megépítésével vált Pest egyik legfontosabb kereskedelmi, közlekedési és kulturális központjává. A hídfő két oldalán (Reitter Ferenc órákkal felszerelt vámhivatali épületei alatt) a Dunagőzhajózási Társaság raktárai húzódtak. A hidat főként gyalogosok és fuvarosok használták, de még sokáig itt hajtották át a marha- és disznócsordákat is.

A téren gyülekeztek az egyfogatú konflisok és a kétlovas fiákerek, amelyek Pest vámsorompóin belül reggel 6-tól este 10-ig óránként 80 krajcár, illetve 1 forint ellenében szállították utasaikat. A lovak körül jól kivehető, hogy a városi köztereket ekkoriban még nem takarították rendszeresen, s a – Széchenyi által annyit kárhoztatott – poros utcák is locsolásra szorultak, de a város frekventáltabb részeit, így a Ferenc József teret az 1850-es évek végétől esténként már gázlámpák világították meg.

A tér épületeinek harmonikus összképét évtizedeken át Hild József klasszicista homlokzatai uralták; az arányok csak az Akadémia palotájának befejezése (1865) után kezdtek megváltozni. A kép jobb oldalát elfoglaló Deron- (később Nákó) palotára Pucher József tervei alapján 1869-ben emeltek harmadik szintet. A ház lakója volt 1835-1836-ban Barabás Miklós akadémiai festő. Pályatársa, Marastoni Jakab az 1840-es évek elején itt készítette első dagerrotípiáit; Clark Ádám pedig itt fejezte be a Lánchíd-terveit. A székház elkészültéig a Magyar Tudós Társaság is többször ülésezett a házban, amelyben az 1870-es évektől jórészt minisztériumi hivatalok működtek.

Északabbra az egykori Ullmann-ház – utóbb Európa Szálló – épülete látható; egykor az itáliai szobrász, Marco Casagrande és Széchenyi István pesti lakhelye. Éttermében rendszeresen játszottak cigányzenét, díszterme a nőképző egylet, a kisdedóvó és a képzőművészeti társulat híres báljainak adott otthont.