De vajon ki büszkélkedhetett azzal, hogy róla mintázták Budapest legikonikusabb szobrát? Ismerjétek meg Thuránszkyné Gaál Erzsébet történetét, akit haláláig csak "a szobor"-ként emlegettek. A Szabadságszobor, ahogy bizonyára jól tudjátok, eredetileg szovjet megrendelésre készült a háborúban elesett katonák tiszteletére.

Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrászművész a szobor modelljének egy ismeretlen, vidékről Pestre érkezett lányt választott, akivel sétája során véletlenül találkozott össze. Ő volt (későbbi nevén) Thuránszkyné Gaál Erzsébet.

Kisfaludi Strobl és Erzsébet találkozása sorsszerű volt. Az akkor még hajadon nő éppen villamosra várt a Thököly úton, amikor megpillantotta a művész. "Senkiben nem éreztem úgy a tiszta lángolást, mint ebben a vidéki lányban" - nyilatkozta később a szobrászművész.

A lány először nagyon megijedt, mivel szatírnak nézte az őt vizslató férfit. Csak akkor nyugodott meg, amikor kapott tőle egy névjegykártyát.

“A Zsiga bácsi leszólított a Dózsa György út és a Thököly út sarkán. Már húsz méterről felismertem a nyers márványban a szobromat - mondta - Bocsásson meg, még be sem mutatkoztam, Kisfaludí Strobl Zsigmond szobrászművész vagyok. Azt a nőt kell megformáznom, akinek a szebb életéért harcoltak a hősök.” - olvashatjuk Gaál Erzsébet

Erzsébetet egy barátnője beszélte rá, hogy vállalja el a felkérést. A modellállás azonban egyáltalán nem volt könnyű feladat. Először is a lánynak le kellett vágatnia derékig érő haját, ugyanis Strobl szobortervéhez túl hosszú lett volna az eredeti hajkorona.

Ezután Erzsébet hetekig állt modellt ugyanabban a tartásban. Alkalmanként húsz percig tartotta a pálmaágat ventillátorszélben,
hiszen a tervek szerint a szobor „haját, ruháját fújja a dunai szél”.

Erzsébet mindezért nem kapott pénzt. Társadalmi munkában, ingyen vállalta a modellkedést, mondhatni “honleányi áhítatból”. Mégis méltatlanul bántak vele, miután “szoborsága” véget ért. A szobra avatására meg sem hívták.

Thuránszkyné Gaál Erzsébet mégis jelképpé vált, hiszen az ő alakja magasodik a Gellérthegy ormán. Nem csoda, hogy Erzsébetet haláláig csak "a szobor"-ként emlegették munkahelyén.