- A Filmhéten 4 díjat kapott a Félvilág, köztük a legjobb operatőr, a legjobb férfi mellékszereplő, a legjobb forgatókönyvíró, valamint a legjobb tv-játékfilm díját. Hogyan élted meg ezt a fogadtatást?

- Bizonyos mértékig meglepett minket, hogy ilyen nagy sikere lett a Félvilágnak. Hasonló élményt éltünk át A berni követ idején is 2014-ben, amikor a kritika, a közönség és a szakma is keblére ölelte a filmet, de úgy voltunk vele, hogy ezt a sikert nehéz lesz megismételni vagy felülmúlni. Ráadásul az új film készítése közben úgy éreztük, hogy ez egy jóval megosztóbb darab lesz. Nem voltunk biztosak benne, hogy a Félvilág is olyan széles közönséget érdekel majd, mint A berni követ, ezért is volt meglepetés, hogy végül ilyen fogadtatásban részesült.

- Miért gondoltátok, hogy megosztóbb lesz a Félvilág? Talán mert műfajilag kevésbé beskatulyázható?

- Úgy képzeltük, hogy a nézők hasonlót várnak majd tőlünk, mint amit A berni követ esetében kaptak, a Félvilág készítésekor mégis sokkal kísérletezőbbek voltunk. Más is lett a két film, A berni követ pergő, feszes, akciódús film volt, az új filmünk pedig egy jóval lassabb, komótosan hömpölygő történet. Nem játszottunk biztonsági játékot, de mivel ez is tévéfilmnek készült, úgy gondoltam, hol máshol lehet kísérletezgetni vagy rizikót vállalni, ha nem egy ilyen viszonylag tét nélküli terepen.

- Úgy érted, hogy a mozifilmekhez képest tét nélküli egy tévéfilm elkészítése? A "garantált" nézőszám vagy az alacsonyabb költségvetés miatt mondod ezt?

- Inkább azért, mert egy tévéfilmmel szemben jelentősen kisebb elvárásokat támasztanak a nézők. Tévéfilmes költségvetésből senki nem várhatja azt, hogy mozifilmes minőség szülessen. Aztán persze kiderült, hogy ez sem teljesen igaz, hiszen az első teaser megjelenése után azzal kellett szembesülnünk, hogy nagyon is sokan várják a Félvilágot. Azonnal elkezdtek cikkezni róla, mi pedig ekkor értettük meg, hogy A berni követ óta van egy saját közönségünk, akik kíváncsiak arra, hogy mit csinálunk.

- A berni követ és a Félvilág is történelmi környezetben játszódik, ráadásul valós eseményeken alapszanak, mégis eléggé univerzálisak ezek a történetek. Miért vonzódtok így a múlthoz?

- Ez a Norbi felől jött. Amikor A vizsgát írta, nagyon beleásta magát ebbe a korszakba, és olyan sztorikat talált, amiket mindenképp meg akart írni. És közben rájött arra, hogy ez az a kor, ahol még lehet magyar hősöket találni. 1956 után már nem nagyon találhatunk egyértelmű megítélésű hősöket, pedig a nézők ilyeneket keresnek a filmekben. Valószínűleg nekünk a történelemben kell keresnünk a hőseinket.

- Mi fogott meg a Mágnás Elza-gyilkosságban? A filmetek csak nagy vonalakban követi a valós eseményeket. Azért változtattátok meg a részleteket, hogy jobban működjön a történet?

- Mire hozzám került a könyv, addigra már ebben a formában létezett a történet. Kiestek fontos személyek, bekerültek fiktív szereplők, és valóban azért, mert így sokkal jobb lett a történet dinamikája. A karakterek közti komplex rendszer egész más így, mintha benne lett volna például a péksegéd, a Rózsi szeretője. Vele kisiklott volna a történet, nem működött volna jól. Most ki sem írtuk a film elején, hogy valós események alapján készült. Ezt felszabadítónak éreztem.