Különleges kutatás eredményéről számol be a Sciencemag, melynek főszereplői az élő fák és a közelükben élő, vagy épp agonizáló, kivágott tönkök.

Valahol Új-Zéland közepén van egy kaurifenyő-tuskó, amelyik már nem él, ám a környező fák gyökérzetének köszönhetően vizet és tápanyagokat kap. A környező fák azok megosztása révén igyekeznek életben tartani a szinte halott csonkot.

A tudósok évek óta gyanítják, hogy ilyen megosztási hálózatok léteznek, ám soha nem tudták bizonyítani, ám most sikerült egy szerkezetet a csonkra szerelni, ami valóban mérni tudja az eredményeket.

A kutatók először egy fatönköt kerestek, aminek már régen el kellett volna korhadnia, majd annak megállapításához, hogy szerepet játszhatnak-e a környező kaurifák az események sorozatában, megmérték a víz áramlását a csonkban és a szomszédjainál is.

A kutatók azt találták, hogy a csonkban a víz áramlása növekedett, amikor a víz a környező fákból kifelé tartott, vagyis a kivágott fa valamiképpen kapott vizet a körülötte lévőktől.

A szakemberek szerint ez arra utal, hogy a fatuskó összeköttetésben van a közeli fák gyökereivel, akik megosztják vele a vizet és más tápanyagokat.

Sok fa - közel 150 faj - lép valamiképpen kapcsolatba más növényekkel csak azért, hogy tápanyagokat cseréljenek, ám kevesen maradnak életben a közös igyekezet ellenére. A kaurifenyőké az első dokumentált eset.