Az előző részben már számot adtunk néhány olyan faluról, amelyek már a középkorban léteztek, azonban utolsó lakója is elhagyta már. Ezek az úgynevezett szellemfalvak. Amely települések már jó ideje lakatlanok, azoknak többségét már csak táblák, temetők, néhány olyan épület jelzi, amely felett a természet kezd eluralkodni.
Pusztamarót is egykor létező település volt, amelyet már a XIII. században megemlítettek. Volt királyi és érseki birtok is, de a második világháború végleg megpecsételte a falucska sorsát. Habár bányászok lakták egy ideig a Pusztamarótot, de szépen lassan elhagyták ők is a falut, véglegesen 1970-ben költözött ki utolsó lakója.
Derenk is az ilyen települések listáját gyarapítja. Már a törökök hazai „látogatásakor” megcsappant a lakosság száma, aztán a Rákóczi szabadságharc sem tett jót a falunak, de ezt a helyzetet még tetézte a pestisjárvány is. Ez utóbbi olyan hatással volt, hogy teljesen elnéptelenedett. Később jobbágyokat telepített a lakatlan faluba Eszterházy gróf. A Trianoni határ meghúzásakor a falu lakói inkább Magyarországhoz való tartozásukat választották. Akkor még nem sejtették, hogy éppen azon a területen szeretne Horthy Miklós vadászgatni. Hogy ez nyugodtan történhessen a falut 1943-ban kitelepítették és kárpótlással új településre költöztették Derenk lakóit. Az épületeket lebontották, csak néhánynak áll még romos fala. Az utolsók nevét jelzi a főutcán kitűzött táblák. A középkori falu templomának helyén ma már csak egy kápolna van, amely előtt egy tábla mondatai tudatják az arra járókkal, hogy egykor emberek is életek a helyen. Habár a temető is jelzi, hogy lakott terület volt hajdanán Derenk.
Csengersimát szó szerint elmosta a víz, azaz a Szamos. A XIII. században kialakult települést, amely a magyar-román határon feküdt, kénytelenek voltak lakói elhagyni, amikor egy éjjel elöntötte őket az ár. Sokan csak az életüket tudták menteni, arra volt csak idejük, így értékeik többsége az áré lett. A környező falvak, települések szinten a víz vette uralma alá. A lakók más, épségben maradt területekre költöztek, ott folytatták életüket.
Egy másik település megszűnésében nem a természeti erők megnyilvánulásai domináltak, hanem megterezett kitelepítés során maradt lakók nélkül. A Veszprém megyében lévő Iharkút 2010-ben szűnt meg véglegesen. Pedig a település lakott volt már a középkorban. Mint sok hely, Iharkút is megszenvedte a törököket, majd az Eszterházyak svábokat hívtak a területre. A második világháború után már alig volt lakója, de amikor még a földalatti bauxitra is rátaláltak, végleg kiköltöztették Iharkút lakosait, de még temetőjét és vele együtt halottaikat is áthelyezték.
(Kép forrása: tornavidek.info)