Az ugye mindenkinek megvan, hogy "most nem megyünk a Balatonra, mert nem lesz jó idő"...

Olyan is van, hogy a szállodavezetők és a szobakiadók vállról indítható, nagy hatótávolságú rakétákkal felfegyverkezve szólnak be a meteorológusoknak, hogy nem kéne ördögöt festeni a falra, mert akkor a foglalásokat elkezdik visszamondani az egyébként sziklaszilárd elhatározással, önként hozzájuk igyekvő népek.

És ott van a Jolly Joker: "úgy sincs nyitva semmi, még egy kávét se lehet ilyenkor inni".

Akkor most tegyünk rendet a kószán csapongó gondolatok között.

A Balatonnál nincs jó vagy rossz idő, csak időjárás van. Felveszünk egy pulóvert és egy szélkabátot, vagy épp ledobunk egy réteget, ami időközben feleslegessé vált. Megcsodáljuk a felesleges gondolatokkal terhelt fejünk fölött elsuhanó felhőket, és a variációk sokaságát előidéző árnyjátékukat, amit vízen és szárazföldön egyaránt bemutatnak. Hagyjuk, hogy a benzingőztől mentes, hovatovább friss szél kifújjon belőlünk minden oda nem illőt. S ha ez mind nem segít, akkor egy épp hogy csak fedett helyen ücsörögve belebámulunk a szemerkélő esőbe, mivel így kicsit több esélyünk van megérteni, hogy egyébként miért is lófrálunk ezen a bolygón.

Aki ide akar jönni, az ne nézegessen semmiféle időjós oldalt vagy újságcikket, és ne hallja meg az elekronyos média szavát se. Ők ugyanis ritkán találják el a tutit. Azt meg pláne nem tudják megsúgni, hogy bármilyen időjárás várható, a kedvünk nem ettől lesz jobb vagy rosszabb. Aki jönni akar, az úgyis jön, aki nem, az meg úgyis megbánja, hogy nem jött.