Jump to content

A magyar diadalívet nem rohamozzák a turisták

2016. 06. 27. 10:49

Vannak olyan csodák, amelyekért nem kell több ezer kilométert utazni. Egy diadalív, amelyet a váciak csak Kőkapunak neveznek, egy Duna-parti támfal Verőcén, amelyet Ybl Miklós kezdett el építeni, és egy templom Márianosztrán, amelynek egyik fala közös a mellette álló börtön (egykori kolostor) épületével. Három egyedülálló építészeti kincs Pest megy északi részén, harminc kilométer sugarú körben. Egy délelőtt mindhármat meg lehet nézni. Mi is ezt tettük.

„Halló, halló! Tessék, kérem, a füves területet azonnal elhagyni, és a fényképezést befejezni!” – kiabál a váci börtön egyik toronyőre a messzi távolból. Intek neki, hogy nyugodjon meg, nem a cellákat, hanem az itt magasodó diadalívet fotózom, és mindjárt be is fejezem. Hamar megnyugszik, amikor pedig percek múlva arra sétál, barátságosan biccent felém. 

Ha azt mondom, diadalív, mindenkinek a párizsi építészeti remekmű ugrik be. Vajon hányan tudják, hogy Vácon is van ilyen építmény? Igaz, a helyiek csak Kőkapuként emlegetik. Van a környéken Kőkapu kocsma, Kőkapu utca és Kőkapu buszmegálló is. És persze egy legenda is fűződik a boltíves átjáróhoz, amely közvetlenül az építés, azaz 1764 után keletkezett. 

A dolog úgy esett, hogy Migazzi Kristóf Antal váci püspök ebben a nevezetes esztendőben kitalálta, hogy diadalívet kell építeni Mária Terézia látogatásának alkalmából, aki hajóval érkezett Vácra Pozsonyból. Akkoriban a nép nagyon szerette a királynőt, a tiszteletére építendő kapu ötletét sokan támogatták. 

A történet szerint a remekbe szabott kaput mindössze két hét alatt húzták fel (mai szemmel nézve ez azért nehezen hihető, más források öt hónapos építkezésről emlékeznek meg), éppen ezért az uralkodó nem mert átmenni alatta. Hamar munka ritkán jó – vélhette Mária Terézia, aki szentül meg volt győződve arról, hogy a kapu pont akkor dől össze, amikor ő átkocsikázik alatta. 

Néhány héttel később újra arra vezetett az útja, és csodálkozva konstatálta, hogy a Kőkapu még mindig áll. Ekkor már bátran hajtatott át alatta, és igaza volt. A váci diadalív máig áll, bárki átsétálhat alatta. 

Gyakran megfordulok errefelé, de még sosem láttam, hogy tömegek tébláboltak volna a húsz méter magas kapu környékén. Mindig elgondolkodom azon, hogy ami Párizsban világszám, az Vácott miért nem érdekel senkit, de aztán rájövök, hogy ezen valószínűleg csak a nagyobb hírverés segítene. Amilyen például a Váci Vigalom rendezvénysorozat, amelyet az 1764-es uralkodói látogatás emlékére rendeznek meg minden évben. 

De a diadalívnek van egy másik legendája is. I. Ferenc német-római császár (Mária Terézia férje) éppen a Kőkapu felállításának első évfordulóján halt meg Innsbruckban 1765. augusztus 18-án. Aznap éjszaka állítólag villám csapott a kapu tetején lévő medalionba, amely a császárt ábrázolta. 

Manapság mindenesetre nemcsak Ferenc, de Ferdinánd, Miksa, II. József és II. Lipót képe is ott díszeleg a kapu tetején. Vác belvárosát amúgy gyönyörűen felújították, azt a sétát sem érdemes kihagyni. Ha pedig Tahitótfalu felől komppal érkeznek a városba, a Dunáról nagyszerű kilátás nyílik Vácra.