Az esztergomi várba több okból is érdemes ellátogatni. A történelmi időutazás önmagában is nagyon izgalmas. Ám a megmaradt töredékek, a korabeli képek, a részletek alapján készült ábrázolások egy olyan világot mutatnak be, amelyet nem is gondoltunk.

A mára szürke kövekké kopott falak valaha lenyűgözően díszesek, impozánsak voltak. Őseink nem csupasz kövek között éltek, hanem mívesen, gyönyörűen festett termekben, szobákban. Ha mindezt magunk elé képzeljük, akkor lesz csak igazán élményszerű, hogy mi most, ennyi sok száz évvel később azok között a falak között sétálhatunk, ahol valaha tán István király és utódai járkáltak.

A múltból pedig kinézhetünk a jelenre, a toronyban épült kilátóból egyszerűen lenyűgöző a kilátás minden irányba. Ilyen élményben is ritkán lehet részünk, hogy őseink nyomán szemmel tarthatjuk a várost, a folyót és a messzi hegyeket, vidékeket. És persze a szomszéd épületet, mely önmagában is kuriózum, az Esztergomi Bazilika, a Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyház.

A magyar államiság megteremtőjének tartott Géza 971-ben került trónra és Esztergomot választotta állandó székhelynek. Egyes elképzelések szerint itt született István, itt keresztelték meg, később itt koronázták királlyá és ez volt legfőbb királyi székhelye. (Más elképzelés szerint Székesfehérváron született és ott koronázták meg.)

A 11. században a magyar egyházszervezet kialakulásakor az érsek is ezt a helyet választotta székhelyének. A Várhegy északi részén épült fel a Szent Adalbert székesegyház, melyet 1010-ben említettek először.

III. Béla idején építették fel az új királyi rezidenciát, a kápolnát és a lakótornyot.

Imre király 1198-ban mondott le a várról az érsek javára, ekkor indult meg a folyamat, melyben Esztergom királyi városból érseki várossá vált.

A tatárjárás idején 1241-42-ben a várat Simon ispán és katonái sikeresen megvédték, ám a mongolok a várost elpusztították. Ezért IV. Béla a lakosokat egy időre a várba telepítette, majd végleg lemondott használatáról az érsek javára és ő maga Budára költözött.

Az Árpád-ház kihalása után a 14. században a trónutódlási harcok a várat is megviselték. 1403-ban Zsigmond, majd később I. Ulászló is megostromolta a várat.

1450-53 között Széchy Dénes érsek építtette újjá a székesegyházat. Utódja, Vitéz János érsek kezdte meg a reneszánsz érseki palota kiépítését a középkori királyi palota átalakításával.

A mohácsi vész után a vár török kézre került és csak 1683-ban sikerült felszabadítani. A kurucuk is elfoglalták, de a császári seregek visszaszerezték a várat.

A kilenc nagy ostromot megélt vár a 18. századra már csak rom maradt. Így kapta vissza Barkóczy Ferenc érsek Mária Teréziától.

A vár első feltárása 1934 és 1938 között volt. Az elpusztult részek részleges helyreállítása 2000-ben zárult, majd a Fehér-torony tetején is elkészült 2009-ben a kilátó-terasz.

A vár látogatható, de csak csoportos vezetés keretében. Többféle hosszúságú túrán lehet megismerni a vár történetét és megcsodálni a valaha pompázatos palota feltárt darabjait.

Láthatók az Árpád-házi királyok, majd az esztergomi érsekek palotájának egy-egy időszakából megmaradt emlékek.