A történet a Blaha Lujza tér melletti Népszínház utcában kezdődött. Mindössze két megállót mentem a 28-as villamossal, hogy megérkezzek a Teleki László térre.

A piaccal szemközti felújított térrészen három olyan szobor is van, amely a villamosból is jól látható, ezek mindenképpen megérdemlik a figyelmet.

A névadó, gróf Teleki László egy padon ült. Az invitáló ószeres a villamosmegálló felé nézett. A lámpagyújtogató a létrán állva végezte munkáját, mellette hűséges kutyája követte minden mozdulatát. A kis területen felállított három szobor különleges hangulatot kölcsönöz a térnek – még akkor is így van ez, ha az erre járók rájuk se bagóztak. Szerintem egyszerűen megszokhatták a jelenlétüket.

Teleki gróf szobra mellett hagytak annyi helyet a padon, hogy bárki odaülhessen mellé egy fotó erejéig. Gyerekként sokszor megfordultam a téren lévő piacon, amelynek egyik híres zöldségese volt Vadász Viktor.Nem állítom, hogy ez volt Budapest legszebb tere – ez ma sincs így. De jó látni az igyekezetet, amely arra irányult, hogy valamit kezdjenek Józsefváros egyik kultikus területével. Kultikussá a piac tette, amelyet szintén felújítottak. A tér már a 18. században jelentős szerepet játszott Pest életében.

Az addig falusias jellegű területet ekkor kezdték el átalakítani. Egyébként a 18. században állatvásárokat tartottak a Zsibvásár téren, amely 1873 óta viseli a Teleki nevet. Nézzék meg a szobrokat, érdemes.

Innen újra a 28-as villamossal haladtam tovább, majd negyedóra múlva a kőbányai Szent László téren szálltam le. A villamosos túra második állomása a téren magasodó gyönyörű templom volt, amely Budapest egyik legszebbje, ennek ellenére méltatlanul kevés figyelmet kap.Talán azért, mert Kőbányán van, vagy mert minden túraútvonalból kiesik.Mindig azt mondom, ha ez a templom Budán állna, csodájára járnának az emberek. De nem ott áll, hanem itt, ráadásul az ajtaja is zárva volt. Kedd délelőtt nem lehetett bejutni, maradt a kívülről rácsodálkozás.

Kőbánya legismertebb nevezetessége előtt álltam. A Szent László-templom Magyarország 26. legmagasabb építménye, tornya 83 méter magasra nyúlik fel.Tervezője Lechner Ödön volt, 1894-1899 között épült. A második világháborúban aztán súlyosan megrongálódott. A teljes felújítás 1974-től kereken húsz éven keresztül tartott. Jelenleg várólistán van – az UNESCO világörökségi listájára szeretne felkerülni.

Erre mondom azt, hogy rendben van. De azt is, hogy egy ennyire gyönyörű alkotást érdemes lenne megnyitni a nagyközönség előtt. Azt is értem, hogy kedden délelőtt nem sok turista jár erre, de ha csak egy nem tudja belülről megnézni, máris egy csalódott emberrel lesz több. Ebből születnek meg a különféle értékelő oldalakon megjelent negatív hangvételű bejegyzések. (A keddi napokon 15-17 óra között van nyitva a templom. A többi nap nyitvatartásáról a kifüggesztett cédula tájékoztat.) Pedig a monumentális belső térben kétezer ember tud leülni, imádkozni, vagy éppen koncertet hallgatni.Turizmust bezárt templomokkal nehéz csinálni. A többes szám nem véletlen, mert a kirándulás harmadik állomása is egy templom lesz, amelyet szintén zárva találtam.

A Szent László térre érkezett 3-as villamossal negyedóra alatt jutottam át az Ecseri útra, ahol szintén egy remekbeszabott templom előtt kanyarog a villamos.Lisszabonban egy ilyen képkompozíció képeslapokra kerül, itt természetesnek vesszük. A forgalmas Üllői út, Ecseri út kereszteződésében nehéz olyan helyet találni, ahol ezeket a képeket elkészíthetjük. A zárt templomba pedig nem nehéz, hanem lehetetlen bejutni. Kőbányával ellentétben itt semmiféle írás nem tájékoztatott arról, hogy mikor lehetne az egyházi épültet belülről megtekinteni. A Szent Kereszt-templom küszöbét sem léphettem át.

Külső-Ferencvárosban a múlt század húszas éveiben merült fel először igény arra, hogy szent hely létesüljön. 1929 októberében történt meg az alapkőletétel, majd tizenegy hónappal később a hívők már birtokba is vehették a Szent Kereszt-templomot. Viszonylag fiatal tehát ez az épület. Kezdetben az órái mindig ugyanazt az időt mutatták, hiszen a számlapok mögött nem volt óraszerkezet.

Továbbra is a 3-as villamossal utaztam, a Határ út és a Nagykőrösi út sarkáig. Itt szálltam át az Pesterzsébet felől érkező 52-esre, majd annak végállomásán, a Határ úton az 50-esre váltottam. Ezzel csattogtam a XVIII. kerület egyik lakótelepéig.

A Lakatos-lakótelep filmsztárrá lett pingvinjeit. Az 50-es villamosról a Kemény Zsigmond utcai megállónál kellett leszállnom, majd az Építő utca felé haladnom.

Pestszentlőrincen vagyunk tehát. Pingvin mama a játszótérre hozta a gyerekeit – ez jutott először eszembe ezt a szobrot látva. A Sirokon született Borics Pál a helyi kőfejtőben dolgozva tanulta ki a kőfaragó szakmát. A pingvincsaládot ábrázoló szobor az ő alkotása.A művész Sirokról később Pestszentlőrincre költözött. Amikor a hetvenes években a helyi tanács munkatársai úgy döntöttek, hogy a meglehetősen egyhangú lakótelepet műalkotásokkal kell szebbé tenni, egyértelmű volt, hogy Borics szobra sem maradhat ki a sorból. Így kerültek ide ezek a pingvinek. Aranyosak, kedvesek, megérdemlik a figyelmet.