Gorsium története az I. század közepén kezdődött. A Sárvíz átkelőhelye fontos stratégiai pontot jelentett a vízi utakat kiválóan használó rómaiaknak, ezért katonai lovastábort építettek a folyó mellé. A lovascsapat feladata az átkelő, valamint a tartomány belső részeinek védelme volt.

Miután a Duna mentén kiépült a limes, az őrtornyokkal és fallal megerősített határvédvonal, a gorsiumi lovascsapatot áthelyezték. A terület azonban tovább fejlődött. Itt jött létre Alsó-Pannónia császárkultuszának szent kerülete.

Felépült Augustus császár temploma, a tartományülés és a császárkultusz több csarnoka, a követek vendégháza, de külön épületet kapott a lakomák színhelye is. A templomok és szentélyek sokasága, a freskókkal díszített polgári lakás mind arról tanúskodnak, hogyGorsium nyüzsgő és színes település lehetett.

Egészen a határ menti törzsek támadásáig. Először a római területre áttelepülni kívánó, ám a császár által elutasított markomannok pusztítottak Gorsiumban. A gyújtogatásokat még kiheverte a város, de a szarmata-roxolán rohamot már nem bírta. Az ellenség az épületeket lerombolta, Gorsium elpusztult.

Három évtizeddel később a város romjaiból új épületek emelkedtek. Az újjáépített települést Herculiának nevezték el, jelentősége ekkoriban sem csökkent. Palota, laktanya, bazilika épült, feltöltötték a kelet-nyugati irányú főutcát, a Decumanus Maximust, amelyre egy másik, észak-déli irányú utcát is nyitottak.

A második fénykort sajnos második bukás követte.A közbiztonság romlása a város hanyatlásához vezetett,már csak a falakon belül építkeztek az emberek, de a zsúfoltság miatt süllyedt az épületek színvonala. Az elhagyott villák helyén temetők jöttek létre. Az utolsó emlékek a középkorból származnak, ebből az időszakból egy templom romjaira bukkantak az ásatások során.